"Mindig keressük a közeget, ahol beszélgetni tudunk és tanulhatunk egymástól"
Molnár Markó és Kara Dávid közel 10 éve foglalkoznak azzal, hogy a szerepjátékot és ennek formáit intézményes keretek közé hozzák. Projektjükkel Digitális Pedagógus Díjat nyertek.
A Digitális Módszertár az egyik legnagyobb hazai pedagógiai módszertani gyűjtemény, amely az IKT eszközök kreatív használatát segítő, a pedagógiai tervezés és tanulásszervezés tárgykörébe tartozó ötletek és dokumentumok tára. Sajátossága, hogy tartalmi elemei valós pedagógiai gyakorlaton alapulnak, azaz a köznevelésben dolgozó pedagógusok által feltöltött, gyakorlatban kipróbált elemek. A Digitális Módszertár tartalmait regisztrációt követően bárki, ingyenesen elérheti.
A Tempus Közalapítvány hosszú évek óta fordít figyelmet a köznevelésben dolgozó pedagógusok szakmai módszertani támogatására, az egymástól tanulás kultúrájának elterjesztésére és a jó pedagógiai gyakorlatok megosztására, kiemelésére. Ezért a Közalapítvány 2013 óta minden évben – így idén júliusban már tizenegyedik alkalommal - hirdette meg a Digitális Módszertár bővítését célzó felhívását. A felhívás keretében olyan projekteket és óraterveket vártunk, amelyek innovatívan, pedagógiai célokat jól támogatva vonják be a technológiai eszközöket a tanórai vagy tanórán kívüli tanulásba. Szakértőink 47 feltöltött módszertani ötlet közül választották ki, hogy melyek kerülhetnek be a Digitális Módszertárba, és melyek kaphatnak Digitális Pedagógus díjat.
Hogyan indult és miről szól a projekt?
Először véletlenszerűen, csak az érdeklődő gyerekeknek tartottuk asztali szerepjátékos foglalkozásokat, ami számunkra már a kezdetektől szerelem-formátum. A „Világsziget - Offline kaland egy Digitális korszakban” projektünk célja alapvetően az volt, hogy megismertessük az asztali szerepjátékos foglalkoztatást a gyerekekkel és ezáltal játékosan, az online tértől távol tapasztaljanak meg egy újfajta és közös játékélményt.
Később egyértelművé vált számunkra, hogy egyes gyerekeknek ez egy kifejezetten hasznos és izgalmas formája annak, hogy segítse a szocializációját és együtt játsszon a többiekkel.
Milyen visszajelzéseket adtak a résztvevő gyerekek és a szüleik?
A gyerekek egyértelműen rajongtak a foglalkozásokért. Nagyon szeretnek hetente találkozni és egy hatalmasat kalandozni, mesélni egymásnak. Ezek az alkalmak rengeteg gondolkozni valót adnak a hét közben is, ami, ha lehet, még jobban összekovácsolja a barátságokat és a csapatokat. Így, néha, amikor elmaradtak ezek a foglalkozások hatalmas sírás-rívás volt.
A szülők felé az elsődleges visszajelzés mindig a gyerekektől érkezik, láthatják, hogy izgatottan várják a foglalkozásokat és sosem akarják kihagyni azokat. Így a szülők felől is pozitív megerősítést kapunk.
Mi motiválta önöket, hogy feltöltsék ezt az ötletet a Digitális Módszertárba?
Majdnem 10 éve foglalkozunk azzal, hogy a szerepjátékot és ennek formáit intézményes keretek közé is bevonzzuk, több izgalmas iskolai és iskolán kívüli projektünk is van, így egy barátunk már többször is bíztatott minket arra, hogy pályázzunk.
Már korábban is hallottunk a Digitális Módszertárról és elég mélyen beleástuk magunkat. Láttunk az előző évi produktumokat, amik nagyon inspiráltak minket: észrevettük, hogy az a módszertan, amivel mi dolgozunk még nincs jelen, más ötletek viszont milyen alaposan vannak kidolgozva.
Az is egy fontos tényező lehet, hogy mind a ketten szeretjük kitolni a határait annak, hogy mit lehet az iskolai környezetben játékos formában tanítani és erre mindig keressük a közeget, ahol erről beszélgetni tudunk és tanulhatunk egymástól.
A diákok, az iskola és szülők támogatták a megvalósítást. Kik segítettek a projekt során és annak feltöltésében?
Kiemelnénk azt a táborszervezői közeget, akikkel évek óta együtt dolgozunk és táborokat szervezünk gyerekeknek és akik mind pedagógiailag, mind barátilag rengeteget segítettek. Az egyik fő motivációnk is innen ered: az ott megélt tapasztalatokat, mint a közösségépítés és szakmai módszertanok, megpróbáljuk beágyazni az iskolai, intézményes keretekbe.
Említették, hogy inspirálódtak a korábbi feltöltésekből. Tudnának ajánlani olyan kimagasló eszközt vagy módszertant, amit akár a nyertes projektben is felhasználtak?
A keretjátékot mindenképp kiemelném. Azt vettük észre az elmúlt 10 évben, hogy azok pedagógiai-táboroztató projektek működtek a legjobban, ahol mese kerete volt a történéseknek és ezek konzisztensek maradtak, vagyis a mese szereplői és elemi folyamatosan visszatérnek és kiszámíthatóak. Ez főleg ADHD és autizmus sprektumon lévő gyerekeknek nagyon hasznos, mivel játékoknak belátható a keretrendszere.
Tapasztalat, hogy azokban a gyerekekben is, akiket a tanárok, a szülők és a közvetlen környezet már nem kisgyermekként kezelnek, érződik az igény, hogy még szükségük van a mesére. Ez a fajta szerepjátékos keret megenged egy érettebb, vagy mondjuk úgy, felnőttesebb hozzáállást a meséhez és a mese világához, amihez így folyamatosan visszakapcsolódhatnak.
Mit ajánlanának az új feltöltőknek?
Dolgozzanak lépéről lépésre és a megadandó válaszok alapján próbálják összerakni a projekteket a kezdetektől - a következő feltöltésnél már így fogunk dolgozni mi is. Korábban belefutottunk, hogy utólag fogalmazunk meg bizonyos célokat, amit csak tudtuk magunk között, hogy ezt is el akarjuk érni. Ez a fajta tudatos tervezés alapvetően pedagógusként is hasznos, de a pályázat feltöltésénél mindenképp.
Szintén hasznos lehet a többi felhasználónak, ha eleve órai keretre szabva töltjük fel az ötletünk, hiszen pedagógusként korlátozott az idő, ami alatt egy témában el tudunk mélyedni és nagyon sok esetben gyors és praktikus tanácsra van szükség egy óratervezéshez.
Milyen projektek várhatóak még a jövőben?
Több elképzelésünk is van, de leginkább a gyógypedagógiai irányban szeretnénk dolgozni. A jelenlegi projektek elmélyítését tervezzük fejlesztő és gyógypedagógusokkal közösen. Az érzelmi intelligencia fejlesztése és az EQ órák minden gyerek számára hasznosak, de vannak, akiknek ez jóval nehezebb, mint a többieknek. Most erre van egy kísérletünk, hogy egy fejlesztő pedagógussal közösen, célzott szerepjáték vagy társasjáték formában tartott foglalkozás mennyire lehet hasznos és mennyire tudnak fejlődni a gyerekek szociális skilljei.
Fotó: Molnár Markó és Kara Dávid Világsziget - Offline kaland egy digitális korszakban című projektje